A baloldali újságírás egyik kiemelkedő képviselője, a Népszabadság vádaskodásokkal számol be a Kárpát-medence legnagyobb magyar rendezvényéről, a Magyar Szigetről. Mint a lap helyi cigányokra hivatkozva írja, "rettegésben tartotta Verőcén a Zenta utcai roma családokat a tegnap véget ért Magyar Sziget több résztvevője".

A cigányság aranykorában kit is kereshetett volna meg a Népszabadság cikkírója a VI. Magyar Szigettel kapcsolatban, mint a romákat, akik minden alkalmat megragadnak, hogy sírhassanak, diszkriminációra és hányattatott sorsukra panaszkodhassanak. De a nép szabadságáról elnevezett sajtóterméknek sem kell messzire mennie rágalmazó jelzőkért, ha az úgynevezett jobboldallal, a konzervatívokkal, a nemzeti érzelműekkel foglalkozik.

A lap szerdai számában simán szélsőjobboldalinak titulálja a rendezvényt, a "roma elnyomottak" állítását pedig természetesen szinte készpénzként kezeli és jelenteti meg hasábjain. Az újság szerint már "némi rutinnal készültek a helyszínhez közel lakó romák". A cigányok azt mondták: "az elmúlt három évben a koncertre látogatók rendszeresen fenyegették őket, tavaly például néhány bőrfejű bemászott az egyik ház erkélyére, és azt kiabálta: "Nem akarunk cigányokat látni." A vendégek az idén sem okoztak csalódást a helyieknek" - olvasható a Népszabadságban.

Rudolfék meséi a Zenta utcából

"- Valamelyik nap hajnaltájt arra ébredtünk, hogy kívülről rugdossák a kapunkat - meséli Rudolf. - Meg sem mertünk mozdulni, annyira féltünk. Aztán halottuk, hogy kint németül üvöltöznek. Kilestünk az ablakon: kint négy kommandós ruhába öltözött kopasz fiatalember rázta az öklét, és vigyorogva tisztelegtek egymásnak. Reggel aztán megjelentek a rendőrök, elbeszélgettek a szomszédokkal, de semmi nem változott, pedig azt szerettük volna, ha biztosítják a környéket - mondta a férfi.

A Zenta utcaiak tegnap összegyűltek egyikük házában, hogy megbeszéljék az elmúlt hét eseményeit.

- A gyerekeket Kismarosra vittük, a rokonokhoz a rendezvény idejére. Itt nincsenek biztonságban, mert állandóan fenyegetik őket a táboristák - állítja egy középkorú asszony.

- Mi a házba zárjuk a gyerekeket, mert nekünk nincs hova vinnünk őket - kapcsolódik be a beszélgetésbe az egyik szomszéd. - Bár, ha engednénk, sem mennének ki játszani, mert a minap egy tíz-tizenöt főből álló banda odaszólt nekik: dögöljetek meg.

- Én már vízért is alig merek kimenni - panaszolja László. - Hajnalban felkelek, és a kútból annyi vizet hozok, hogy lehetőleg másnapig kitartson. Valamelyik nap kénytelen voltam az állomásra kimenni, de ott sem volt nyugtom. Épp akkor szállt le a vonatról egy halálfejes zászlót lengető társaság, és az volt az első dolguk, hogy beszóljanak" - vetette papírra az újság.

A cikkíró megkereste Bethlen Farkas polgármestert is, aki nem tudott semmiféle botrányról. Mint mondta, minden rendben és fegyelmezetten zajlott a Szigeten.

kommentár:
G. Kirkovits István

Soha nem felejtem el, amikor 1987-ben, Münchenben ravaszkodni próbáltam, hogy kaphassak disszidálásom után német állampolgárságot, egy pár magyarországicigány is ott volt a hivatalban. Sorstársaink voltak, hiszen ők is megpattantak a kommunista Magyarországról. Engem is elutasítottak, őket is, de ők fennhangon próbálták győzködni a nevető hivatalnokokat és a rendőrtiszteket: mi nagyon szeretjük Hitlert, szinte az apánk, imádjuk a németeket, imádjuk Hitlert, Hitler a legnagyobb. Aztán már én is csak nevettem együtt a németekkel, hiszen a cigányok azt hitték, hogy ezzel a dumával szereznek jó pontot, hát nem jött be.